Lehetetlennek tartják, hogy az ember régen bár vadászott a farkasra, a kutyát pedig házikedvencként szeretik. Ahogy az emberiség is fejlődött, úgy a kutyák is... Bár ők vadak voltak, a vadságuktól hamar megszabadultak. Amikor az emberek mentek vadászni, látták, hogy élelmet hagynak maguk után. Ezért nyomukat követve, folyton egyre közelebb és közelebb kerültek az emberhez. Az emberek is rájöttek, hogy a kutyák nem veszélyesek, így befogadták őket. Amikor az emberek vadászatra készültek, és magukkal vitték kutyáikat, örömmel tapasztalták, hogy segítenek nekik. Mivel a kutyák szaglása és hallása sokkal fejlettebb, mint az emberé, sokkal jobban kibírták szagolni a vadat. Ezért cserébe pedig, az emberek élelmet, otthont és gondoskodást adtak. Ezután az emberek és a kutyák kisegítették egymást, majd a legjobb barátok lettek. Míg a kutya a vadászatban segített, addig az emberek a kutyák gondjait könnyítették meg. Az ebek viszont nem csak a vadászatban segítettek, a vadászatra nem alkalmas példányok a terelésben ügyeskedtek. Terelték a juhokat, kecskéket, és vigyáztak rájuk.