Hetekbe is beletelik, míg a csincsilla bízni fog az új gazdájában, hagyja magát, megfogni, simogatni, felemelni. Ne sietessük el, hagyjuk hagy szokja meg új környezetét, és abban élő embereket. Ne akarjuk minden áron felemelni őt, mert az csak ront a jelenlévő kapcsolaton. Közeledjünk felé lassan, ne ijeszgessük őket, abban a naprészben ne keltsük fel soha őket mikor alszik. Bánjunk vele gyengéden, lehetőleg a kicsiknek ne adjuk oda őket, hisz nagyon törékenyek, és egyetlen rossz mozdulaton múlik, hogy a csincsilla megsérüljön, vagy akár meg is haljon. Véletlenül se üssük, ne nyúzzuk, ne kínozzuk, ne fogjuk őt meg rosszul. Mert a csincsilla, olyan akár egy elefánt - Sosem felejt! Ha csak egyszer is türelmetlenkedünk, durván fogjuk őt, sietettjük azt, hogy ő a bizalmába fogadjon minket, várhatjuk, hogy ezután a csincsillánk bízzon bennünk!