Az első napok nagy megpróbáltatások a csincsilla számára. Hiszen minden megújul a környezetében. Új lakás, új szagok, új emberek, új gazdi. Ezekben az időkben, a csincsilla nagyon aluszékony, napjának nagyrészét a házában tölti. Mindig közeledjünk hozzá lassan, és közvetlenül mindig szemből, hogy ne érje őt meglepetés. Ha eledel van a kezünkbe, mondjuk szárított mazsola, akkor nem fog megijedni, sőt előszeretettel fogyasztja az ételt. Jobb ha az első hetekben, hónapokban, nem is érintjük meg. Hisz ilyenkor az a fontos, hogy megszokja hangunkat, és a szagunkat. Folyamatosan beszéljünk hozzá. Mikor a bizalmába fogad, már nem fog menekülni, az érintkezés elől sem. De egyébként, nem nagyon szabad fogdosni az állatot, mert szőre csomóban kihullhat. Ez a reakció a vadonban életmentő, hiszen így szabadul ki a ragadozók karmai közül. Úgy is barátkozhatunk vele, ha a ketrece elé húzunk egy széket, és csendben, türelmesen ülünk azon. Már akkor is nyertünk vele, ha a csincsillánk érdeklődve figyeli mit készült csinálni. Minden nap, ugyanakkor szemezgessünk vele, így hamar megszokja, és várni fogja az együtt töltött időt.