Háziasításuk pontos idejét nem lehet meghatározni, de 1500-tól feltehető a vadászgörény háziasítása. Léteznek olyan vadon élő görények, melyek a közönséges görényekhez ma már nem hasonlíthatóak. Azok olyanféle ,,hibridek" voltak, hogy ebből a fajtából, és abból is volt belőlük egy kevés. A legtöbb ilyen példány Új-Zélandon létezett. Sokan vélik, hogy már az ókori egyiptomban is volt kik görényeket tartottak, de valószínűbb, hogy az akkori időben még nem éltek, ezért az odalátogató Európaiak macskákat láttak. Időszámitásunk előtt Augustus görényeket küldött Beleár-szigetre, mert a szigeten elszaporodtak a nyulak, és a görények kiírtották őket. A vadászgörényeket a II. világháború kezdetében a magtárak védelmére használták, a Vadnyugatokon. Prémjét hasznosították, és még mai napig is hasznosítják.1970-ben Wendy Winstead country-zenész, állatorvosnak köszönhetően, már házikedvencként is népszerűnek tartották a vadászgörényt. A vadászgörények nagy becsei a rómáknál. Többször megjelent fesményeiken, szobraikon.