Ez a mókás, két és fél méter hosszú, kétmázsásnál is súlyosabb állat Indokína trópusi erdeiben honos. Masszív alkatú, görbe hátú állat, pofája pici, tömzsi ormányban végződik. Kivételesen jó úszó, főképp víz mellett találkozhatunk vele. Félénk, tartózkodó, magányos állat. Szelíd természetű, azonban, ha ellenséggel kerül szembe, fenyegető visításba és fújtatásba kezd. Fekete testén egy nyereg formájú fehér folt van. A tapír növényevő. Számos vízi – és szárazföldi növényzetet fogyaszt, különösen kedvére valók a zsenge rügyek, melyek rövid ormánya segítségével könnyen legel le. Nappal az erdő bokraiban hűsöl, éjszaka indul táplálékot keresni a tisztásokon és a bozótban. A párzási időszak áprilistól májusig tart. Majd négyszáz napos kihordási idő után a nőstény egy utódnak ad életet, aki hat hónapig marad anyjával. Ebben a korban alakul ki az állatok felnőtti színezete, addig a fiatal tapíroknak vörösesbarna szőrzete van, amit pöttyök és csíkok tarkítanak.