Egyedszámuk sajnos nagyon lecsökken, miután vadászni kezdtek rá. A norvégok és a baszkok voltak az elsők, akik módszeresen vadásztak erre a fajra. A német Harpune, vagyis szigony szó is baszk eredetű lehet. A lassan úszó északi simabálnákat kézzel is viszonylag könnyen meg lehetett szigonyozni, a bálnavadászat fő fogásait rajtuk próbálták ki. Már a 18. század vége felé kipusztultnak vélték ezt a fajt, mert állományai annyira erősen megcsappantak. Azonban még él néhány faj a világon. Az Észak-Atlanti-óceán területén körülbelül 400 északi simabálna élt, zöme kis területen. A faj mára csaknem teljesen kipusztult. A maradék állományok csak nagyon lassan kapnak lábra. Amellett, hogy hamarosan kihaltak, vadászengedély meg van arra, hogy levadásszák, a már majdnem kihaló fajt. Nyáron Izlandnál és a Spitzbergáknál, ősszel és télen Észak-Afrikától a Vizcayai-öbölig és az Azori-szigeteknél vadásznak. A faj elterjedési területe északos határos volt, de ott is hamarosan elpusztulnak…