Legtöbb fajuk az Atlani-óceánban, 120 és 3200 méter között tanyázik. Nyolc egyforma hosszúságú csápjuk, és két nagyobb visszahúzható végtagjuk van. Fejükhöz képest szemük nagy, látásuk kitűnő. A kalmárok ellenségei a barrakudák és a cápák. A legnagyobb kárt mégis az ember teszi bennük. Az immunrendszerük erős, vadászat során nem csak a fényük, de a gyorsasságuk is hasznos lehet. A kalmárok tintafelhőt bocsátanak ki, ha megtámadják őket, így lehetőségük van menekülésre. Fő táplálékaik a kisebb halak, csigák és kagylók. Az anyakalmárok mindig a mélyvízekben hozzák világra utódjaikat. A kicsik burokból születnek meg, amely ellés után leválik a kifejlett példányról. Ez csak a nőstényekben található meg, ebben a burokban fejlődnek ki a kis kalmárok, amely születésükkor szó szerint kifordul az anyából. A kalmárokhoz sok monda és hiedelem tartozik. Például, hogy óriás szörnyetegek a tenger mélyén akik lehúznak a mélybe nagy hajókat. Tény, hogy a mai óriáskalmás erre már nem lenne képes.