Greyfriars Bobby egy skye terrier volt. Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott   süteményt. Bobby gazdája 1858-ban meghalt. A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a  temetési      menettel tartott. Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár  egyedül  a szokott  helyén. Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment. Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment. A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik. A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és  csak délben hagyja el, amikor enni megy. Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott. Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de csak a  legcudarabb téli  időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt. 14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt.
Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:
"Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én. Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára"
Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják,  büszkék rá. Az egykori vendéglő előtt emelt szobra, illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói  közé  tartozik.

Eszetekbe jutott már, hogy kutyusunk mit fejezhet ki a különböző testmozgásaival? Hát ma én ezen eltöprengtem, és keresgéltem róla cikkeket, meg képeket, és erre az aranyos képre bukkantam :)

Minnesotában egy különleges nyulat filmeztek le, amelynek szarvszerű kinövések nőttek a fején. Mindennek az az oka, hogy a nyuszi egy fertőzést kapott. Az állat fején a  shope papilloma vírus miatt keletkeztek a szarvszerű daganatos kinövések. Sajnos szegényt már az evésben is akadályozzák, így előbb-utóbb éhen fog halni. Ráadásul a kinövések miatt “Frankestein”-ként emlegetik a szerencsétlen állatot. Szarvakat növesztő nyúllal egyébként már a XVII. században is találkoztak már, erről árulkodnak különböző történetek, ott is mítikus szörny-ként emlegették a furcsán kinéző állatot. A shope papilloma vírust egyébként Dr. Richard E. Shope fedezte fel először 1930-ban, ezért róla kapta a nevét.

Most pedig jöjjön egy aranyos kis medve, akit Oroszországban filmeztek le. Hihetetlen :)

A laposhasú acsa Európában és Elő-Ázsiában honos faj, Magyarországon is elterjedt. Síkvidéki állóvizekben, csatornákban, vizesárkokban él: 1000 méteres magasság fölé nem megy. Kifejletten hossza 40-45 miliméter, a szárny fesztávolsága eléri a 8 centimétert is. Potroha feltűnően széles. A hímeké kék, a nőstényé olajbarna színű. Szárnyai átlátszóak, mindkét szárny tövén barnásfekete, háromszög alakú folttal. Gyakori a kisebb tavak, pocsolyák környékén, de a víztől távol is megjelenik. Lesből vadászik: többnyire vízinövények száráról lesi a rovarokat. Kiszemelt áldozatát lábaival megragadja, és rendszerint nyomban, még a levegőbe el is fogyasztja. A nőstény a petéit repülés közben ejti a vízbe, a hím eközben nem kíséri. Lárvái a többi szitakötőéhez hasonlóan ragadozók. Két év alatt fejlődenek ki úgy, hogy mindkét évben áttelelnek. Új élőhelyeken, például kerti tavaknál gyakran ez a szitakötőfaj telepszik meg elsőként.

Sokan elképzeltük már, hogy milyen lenne állat szemmel látni a világot. Szerintem nagyon érdekes lehet! :) Ez ez alapján a videó alapján is kiderül. Megleshetitek, hogy egy-egy állatfaj hogyan látja a világot.

Mint minden jó sztori, ez is egy kalandos szerelmi történettel kezdődött. Történt egyszer, hogy egy olasz ifjú, Martin halálosan beleszeretett egy számára egzotikus leányba, Giada-ba, a romantikus Firenze városában. Ahogy az pedig minden ilyen esetben lenni szokott, a szerelmesek nem lehettek egykönnyen egymáséi, mert az élet leküzdhetetlennek tűnő akadályokat gördített eléjük. Nem elég nagyon különböző családból származtak, szerelmük beteljesülését még egy a kettejük közé állított óriásinak tűnő kerítés is megakadályozta. Martin ugyanis egy firenzei állatkertben lakó zebra hím, Giada pedig a vele szomszédos kifutón élő nőstény szamár. Persze ha egyszer egy szerelem fellángol, akkor az nem ismer akadályt. Így történt ez az olasz állatkerti páros esetében is. Egy napon Martin átugrotta az addig leküzdhetetlennek tűnő kerítést, így végre hosszú idő után egymáséi lehettek Giada-val. Tizenkét hónap elteltével júliusban megszületett szerelmük imádnivaló gyümölcse, a félig zebra félig szamár Ippo. A kis jövevény mindkét szülőjétől örökölt valamit, leginkább úgy lehetne leírni a külsejét, mintha egy apró szamarat látnánk hosszú csíkos zokniban. Természetében állítólag temperamentumos zebra őseire fog ütni. Nem különösebben ritka jelenség, hogy zebrák lófélékkel keveredjenek. Az ilyen párosításokból született utódok összefoglaló neve a zebroidok. Az viszont már elég ritka, hogy zebra és szamár párosodjon, és egészséges utódot nemzenek. Mivel a hibrid állatok elnevezésénél az apa neve szokott elől, az anyáé pedig hátul lenni, Ippo fajtáját magyarul leginkább zebmár néven illetik. Azt egyenlőre még nem tudni, Ippo felnőtt korában termékeny lesz-e. Ez ugyanis bár borzasztóan ritka, néha előfordul hogy ezek a hibridek is képesek az utódnemzésre. Ippo persze még nem foglalkozik a kérdéssel, egyenlőre csak élvezi a látogatók és az internet világának méltán megérdemelt kitüntetett figyelmét.